Próbálok nem rólad beszélni egész nap. Próbálom tettetni, hogy nem érdekelsz. De nem tehetek róla, hogy túl árad a szeretet bennem, ha rólad van szó, ha rád gondolok.
Tagadás..
Azt mondod leszarod de mégis csak rajta jár az eszed.
Azt mondod nem érdekel ha nem keres téged,mégis állandóan azt nézed,hogy mikor ír.
Azt mondod nem fáj,de esténként mégis miatta sírsz.
Mi ez ha nem tagadás?
“Szar érzés amikor rájössz hogy egy embernek sosem voltál annyira fontos, mint amennyire gondoltad.”
Belefáradtam abba, hogy folyton küzdök. Mostmár csak nézem, ahogy szép lassan, de annál biztosabban szétesik az életem.
Nem az a baj, hogy látom, hanem az, hogy eszembe juttatja, mennyire nem vagyok jó senkinek
-latatlanlatomas
Rólad
Minden zene rólad szólt.
Bármit hallgattam.
Zavart.
Nem akartam felidézni az emlékeket.
Kikapcsoltam a magnót.
Maradtak hű társaim a némaság és a magány.
Síri csönd az éjszakában.
De a csönd is rólad szólt.
Mint minden ebben a szobában.
Ebben az életben.
Vajon minden embert fog valaki mindennél jobban, őszintén szeretni? Vagy vannak akiknek úgy kell leélniük az életüket, hogy mindig csak félig voltak szeretve?
Egyszer egy embert olyan közel engedtem magamhoz, hogy meg tudta érinteni a szívem..de ő ahelyett, hogy megsimította volna, ami érte dobog, kitépte.
-Fekete Főnix